Köszöntő
Solymosi Péter
Esti létkép
A balga és Istene
Mindenkinek elárulom.
Felnőtt ringató
Magamat ringatom,
Versben, dalban, drámai hangon,
Vagy úgy mozdulatlan.
Az mer igazán, ki farkasszemet néz;
Hogy enyésző teste,
Régmúlt szerelme ott marad,
Ott marad a nap alatt.
Az előttem fekvő szórt kavicsban
Elvegyülni kényszerül,
Én meg majd kavicsnak látom,
Vagy cigarettacsikknek,
Így ringatom el magam.
Számkivetve
Oly sokan vagytok,
Erőtök és tudásotok kétes, ...
Gonosz eszméknek aláfekvő,
Pőre lélektelenség,
De míg éltet a köz,
És véres kézhez ragad a nép,
Az mit akar,
Ki e csókért feledni meri önönvalóját,
Az mit akar?
Elkaszált búzaként őrlemény,
Keserű lesz a kenyér,
S nélkülöz miatta a szegény ,
Ki ha mer még vágyni is valaha,
Szépet, gyengét, egy utolsót,
Tán megbánja azt is,
- Ha földreborúl gyenge, -
És nem lesz nagy úr ki megbocsájt,
Csupán kacaj, rideg verejték,
A tékozoló arcán.
Miért kell nektek a sok álmatlan éjjel,
Hol féltek a süvítő széltől,
És meddő már a korcsosult hazugság?
Hallgassatok, csak hallgassatok,
A csöndetek vigaszom,
Elmélázott vétkeimre,
Elhallgatott szavaimra,
Istenemre, halálomra:
Így leszek örök boldogságban,
Számkivetve, megmaradva.
2016. október 3. Úton Tapolca felé, Sáska
Május
Mi a legszebb szavam,
Éneklem most szép szemedbe,
Te gyönyörű május,...
Kertem végtelen,
Természet ölelte létem
Répcevirágos,
Szállok, repdesek,
Így meghalni is jó nekem,
A mennyország angyala
Csak májust hozzon nekem.
2016. május 6. Sáska
A dombon túl
Ábrándozó paraszt
Ma súlyos minden gondolat,
Hol van a szeptemberi eső,
Mi tisztára mossa lelkemet?
A csend nem felel,
S én nem vagyok csend, hogy értsem:
Csak ez marad.
2016, március 18, Budapest
Szabadság
Karjaidban
Kint a hidegben fázni,
Testmeleged éltet,
Csak Te vagy nékem,
Így a fagyos szélben,
Csak Te vagy nékem,
Így a fagyos szélben.
Emléket idéz egy pillanat,
Megmarad úgy, hogy legyen egyszer,
Ha szívben éhinség honol,
És csak magad vagy magad,
Ha szívben éhinség honol,
És csak magad vagy magad,
Sietve bokáján hold ragyog,
Karodba roskadva mezítelen vagyok,
Mid lennék így néked,
Ha nem a holnapod?
Mid lennék így néked,
Ha nem a holnapod?
Mid lennék így néked,
Ha nem a holnapod?
Mid lennék így néked,
Ha nem a holnapod?
2016, Február, Budapest,
Csendben
Ma mindenki vidáman játszik,
Miért nem minden nap ilyen igaz?
Ki jó emlékkel tölti el szíved,
Így adunk igazán,
Ebből vagyunk,
Ez a szeretet!
Ha a karácsony nem lenne,
Mit adnánk?
Úgy önnönmagunknak is,
Majd leszek én jó barát,
Áldja boldogság és béke,
Mert ahogyan szűkül a világ,
De míg apa itatja szomjazó fiát,
Ki erőre kap és lát;
Megállni csendben, némán,
Hallgatni a szívdobogást.
Száműzött paradicsom
Aphrodité kegyelméért
Szórom két kezemmel mindenem,
Úgy hasítasz belém,
Mint villám a tengeren
Bújj el inkább, tűnj el!
Most minden szó felesleges,
Otthon
Hol melegágyad meleg marad,
Ott pusztulni hősi halál,
Máshol nincs kegyelem,
Csak a rideg istenkáromlás,
Széthúzva, vagy szakadva,
Az élni már nem csak a maradás,
Mint hűtlen megcsalt feleség,
Éhes elszabadult óriás,
Menekülj, ma dolgozik a sátán,
Egy szebb jövőért halunk meg
A szabadság oltárán
Imádkozz, szeresd gyermeked,
Tedd meg ma, holnap már nem teheted.
2015, november 16. Budapest
Nem ember
Így a napokban
2015, október 6. Tapolca
Lét
Júniusban
2015, június 7. Balatonudvari
A pillanat
2015, Január 1. Tapolca
Kedvesed
Visszaemlékezés
"Csak ültem a vízparton csendben és néztem a távolba. Néztem ahogy porszem leszek emberből és eltűnök nyomtalan. Hátradőltem, a szememet lehunytam és kívántam, hogy segítsen az Isten azokon, akik szenvednek, és akiknek a lét puszta gyötrődés-harc a valósággal. Az én hitem önmagam, és az, hogy mindig van tovább bármit adott az élet. Hisz a magamba vetett hit az alapja a megbecsülés, a tisztelet és a bizalom harmóniájának. Ha képes az ember folyamatosan bírálni önmagát és elfogadni nem tökéletességét, higgadt fejjel képes változtatni és megújulni újra meg újra. Ez a gyönyör, pazar csupasz értelme számomra mindennek. Ami ott van bent, és amit adhatok onnan."
2014, szeptember 21. Révfülöp