Köszöntő

Fogadjátok szeretettel saját gondolataimat egy helyen, csokorba szedve. Remélem egymásra találunk, hogy néha elmondhassátok, melyik ér többet: a csend vagy egy szó. 

                                                                                                                    Solymosi Péter

Esti létkép

A balga és Istene

 
Értelmetlen időszak, 
Se jobbra, se balra, 
Egyszer akar ez az ember,
És úgy van ott, 
Mint balga a réten, 
Birkák közt fekszik, 
Olyan részeg,
Lábakat számol, 
Ó, hogy az Isten...
Kiáltja barátja mekegésére;
 
Hány lehetőség fut még előlem, 
Legalább itt befogadnak, 
De csak míg étlen
Nem leszek félnivalója 
Annak a testnek, 
Mely nagy örömöt okoz ám az éhgyomornak!
 
Most miért szaladtok?
Ha én ti lennétek, 
És én mekegnék naphosszat, 
Már úgy forognék a parázson, 
Hogy abból négy család is bőn jóllak.
 
De tudjátok mit? Fussatok!
Nem is ismertek vadállatok!
Még egy ilyen gyenge nem fekszik közétek, 
Hogy tudnék ölni míg e sok szempárba nézek? 
 
Na most ezt jól eltoltam,
Egyedül csak a sötét van.
Most kereshetem Istenemet, 
Kit előbb még úgy szidtam.
 
Lehet van is valahol, 
Tán közelebb, mint e palack bor, 
Csak emlékezzek hol kerestem holnapig, 
És esküszöm elárulom, 
Mindenkinek elárulom.
 
2016, november 19, Szombathely
Mindenkinek elárulom.Értelmetlen időszak, 
Se jobbra, se balra, 
Egyszer akar ez az ember,
És úgy van ott, 
Mint balga a réten, 
Birkák közt fekszik, 
Olyan részeg,
Lábakat számol, 
Ó, hogy az Isten...
Kiáltja barátja mekegésére;
 
Hány lehetőség fut még előlem, 
Legalább itt befogadnak, 
De csak míg étlen
Nem leszek félnivalója 
Annak a testnek, 
Mely nagy örömöt okoz ám az éhgyomornak!
 
Most miért szaladtok?
Ha én ti lennétek, 
És én mekegnék naphosszat, 
Már úgy forognék a parázson, 
Hogy abból négy család is bőn jóllak.
 
De tudjátok mit? Fussatok!
Nem is ismertek vadállatok!
Még egy ilyen gyenge nem fekszik közétek, 
Hogy tudnék ölni míg e sok szempárba nézek? 
 
Na most ezt jól eltoltam,
Egyedül csak a sötét van.
Most kereshetem Istenemet, 
Kit előbb még úgy szidtam.
 
Lehet van is valahol, 
Tán közelebb, mint e palack bor, 
Csak emlékezzek hol kerestem holnapig, 
És esküszömk elárulom, 
Mindenkinek elárulom.

Felnőtt ringató

Magamat ringatom,
Magamat ringatom,
Versben, dalban, drámai hangon,
Vagy úgy mozdulatlan.
 
Lenni, nevetni, hazudni, halni,
Az mer igazán, ki farkasszemet néz;
 
Állandó végzetével,
Hogy enyésző teste,
Régmúlt szerelme ott marad,
Ott marad a nap alatt.
 
Ha rá gondolok
- Mert ott ficánkol -,
Az előttem fekvő szórt kavicsban
Elvegyülni kényszerül,

Én meg majd kavicsnak látom,
Vagy cigarettacsikknek,
Így ringatom el magam.
 
2016, október 21, Szombathely

Számkivetve

Hitetlenek,
Oly sokan vagytok,
Erőtök és tudásotok kétes, ...
Gonosz eszméknek aláfekvő,
Pőre lélektelenség,

De míg éltet a köz,
És véres kézhez ragad a nép,
Az mit akar,
Ki e csókért feledni meri önönvalóját,
Az mit akar?

Elkaszált búzaként őrlemény,
Keserű lesz a kenyér,
S nélkülöz miatta a szegény ,
Ki ha mer még vágyni is valaha,

Szépet, gyengét, egy utolsót,
Tán megbánja azt is,
- Ha földreborúl gyenge, -
És nem lesz nagy úr ki megbocsájt,
Csupán kacaj, rideg verejték,
A tékozoló arcán.

Miért kell nektek a sok álmatlan éjjel,
Hol féltek a süvítő széltől,
És meddő már a korcsosult hazugság?

Hallgassatok, csak hallgassatok,
A csöndetek vigaszom,
Elmélázott vétkeimre,
Elhallgatott szavaimra,
Istenemre, halálomra:

Így leszek örök boldogságban,
Számkivetve, megmaradva.

 

2016. október 3. Úton Tapolca felé, Sáska

Május

Mi a legszebb szavam,
Éneklem most szép szemedbe,
Te gyönyörű május,...

Kertem végtelen,
Természet ölelte létem
Répcevirágos,

Szállok, repdesek,
Így meghalni is jó nekem,
A mennyország angyala
Csak májust hozzon nekem.

2016. május 6. Sáska

A dombon túl

Szabad vagyok! 
Szabad vagyok! 
Szabad vagyok! 
Kimondom, mert az vagyok.
 
Nem nyom gyorsvilág zaja, 
Úgyis minden múlni kényszerül, 
Miért rohanjak sorsom elébe?
 
Nagyobb lelkemnek tisztás patakkal, 
Madárszóval, harmattal, 
Mint éjjeli vadvárosi robogás
 
Tavaszt hozott volna élet ugyan, 
Bár hiába, ha lélek kopár, 
Nincs nyár, mi felvirágoztatná
 
Kedves szavak szívemnek látván, 
Levelek fán lombot alkotva, 
Egésszé izzik az apró alkotóelem
 
Az a hajlongó fűszál vagyok én, 
Ott a mező közepén, 
Találj meg, mint százezer másik, 
Ma még alszik, holnap él.
 
Szabad vagyok!
Szabad vagyok!
Szabad vagyok!
Kimondom, mert az vagyok.
 
2016, május 5, Úton Szombathelyről Tapolca felé, Sáska
 

Ábrándozó paraszt

Ma súlyos minden gondolat, 
Hol van a szeptemberi eső, 
Mi tisztára mossa lelkemet?

A csend nem felel, 
S én nem vagyok csend, hogy értsem:
Csak ez marad.

2016, március 18, Budapest

Szabadság

Szabados világ, 
Hol a fiatalság, 
Kiknek szívében láng, 
Szívükben hazaszeretet, 
Ma már oly kevés, 
Nincs is talán, 
 
De keresni fogom, 
Míg egyre rá nem bukkanok én, 
És azt mondhatom:
Gyere velem!
Vár minket egy egész 
Hazányi gond, 
Itt az asztalon, 
Bogozzuk hát, 
Az elrejtett éveket a vállakon,
 
Nicsak, nicsak, 
Ez egy felejtés, 
Amottan egy régi sérelem, 
Pár karcolás, 
Visszatérő nyílt sebek, 
Bogozd, bogozd, 
A végén még rajtunk marad, 
És a pillanat 
A múltban ragad örökké, 
Éjjel és nappal, 
Mosott szavak;
 
Rabok vagyunk, 
Mit ér-e gond, 
Ha nép nem zajong,
Csak hajlong a szélnek, 
Majd az a kettő 
megold mindent!
Hajtogatják, 
Bolond, bolond!
Még visszanéznek 
A párás ablakon át, 
És eltűnnek 
Egy háztömb mögött, 
 
De az a kettő feláll, 
Hiába minden, 
Milliókból
Egyek vagyunk, 
S úgy prédikál a hatalom, 
Hogy rideg minden eszme, 
Csak egy talál, 
Ha nem hajlong a szélnek, 
Így fosztja meg magát a bolond!
Nevetnek, 
Hogy ez nekik az élet, 
 
Így halni meg, 
Te ostoba világ, 
Én nem leszek 
Rabja a sötétnek!
Szabad vagyok, 
Te karóhoz kötött eb! 
Gyáva próbálkozás, 
De ne félj!
 
Hajnalodban forradalom leszek, 
Vizeidben méreg, 
És jő majd az új ifjúság, 
Ki ellent tart a szélnek, 
S zászlóra veti igazát, 
 
Ünnep lesz, 
De úgy szövi hálóját a múlt, 
Hogy éljenző nyakak köré tekeredik, 
Így kiáltjuk ki, mi a szabadság.
 
A gonosz ezer arca, 
Hol zöld, hol sárga, 
Ostoba világ, 
Én szabad vagyok, 
Te örök nyugtalanság.
 
2016, március 15-16, Szombathely, úton Budapest felé

Karjaidban

Bolyongani nélküled,
Kint a hidegben fázni,
Testmeleged éltet,
Csak Te vagy nékem,
Így a fagyos szélben,
Csak Te vagy nékem,
Így a fagyos szélben.
 
Hazafelé patak mellett,
Emléket idéz egy pillanat,
Megmarad úgy, hogy legyen egyszer,
Ha szívben éhinség honol,
És csak magad vagy magad,
Ha szívben éhinség honol,
És csak magad vagy magad,
 
Ő jön majd a fagyos szélben,
Sietve bokáján hold ragyog,
Karodba roskadva mezítelen vagyok,
Mid lennék így néked,
Ha nem a holnapod?
Mid lennék így néked,
Ha nem a holnapod?
Mid lennék így néked,
Ha nem a holnapod?
Mid lennék így néked,
Ha nem a holnapod?


2016, Február, Budapest,

Csendben

Felszáll a por, leül a hó,
Ma mindenki vidáman játszik,
Miért nem minden nap ilyen igaz?
 
Mint egy barát,
Ki jó emlékkel tölti el szíved,
Így adunk igazán,
 
Nem tárgyban,
Ebből vagyunk,
Ez a szeretet!
 
Nem létezik semmi más,
Ha a karácsony nem lenne,
Mit adnánk?
 
Napjainkat tetteink szövik át,
Úgy önnönmagunknak is,
Majd leszek én jó barát,
 
Hol még van család,
Áldja boldogság és béke,
Mert ahogyan szűkül a világ,
 
Apad a jót akaró lélek,
De míg apa itatja szomjazó fiát,
Ki erőre kap és lát;
 
Egymásért csak lenni érdemes,
Megállni csendben, némán,
Hallgatni a szívdobogást.
 
2015, Budapest, Karácsony, improvizáció

 

Száműzött paradicsom

Volt, hogy búbánatba rekedt vitorlám szele, 
De kimertem belőle, mint halász lékelt hajóját, 
És eleresztettem; engem már látogatott eleget
 
Elváltunk egymástól aztán élve eltemetett, 
Én leástam a pokolba, hogy véres körmömmel szúrjam át szívét, 
Volt ott forróság és örömrettenet:
 
Az istenek szövetkeztek! 
Emberekben ragadtak a lelkek -ordítják-
Zeusz tombol, Jézus csendben feláll, a Sátán kezet ráz
 
Nincsen ma megállapodás, 
Úgy száműzi örökkor isten-megváltóit Lucifer, 
Mint Ádám és Évát a paradicsomból korok hajnalán, 
 
Így tombol a világ , a keresztény a muzulmán, 
Öld meg a szépet, gyilkolj te barbár!
Európa -gyermekien várva a szépet- kasztrálásra vár,
 
De barátom, te hol vagy-e világban? 
Legalább miránk leljen méltóan a halál, 
Kinek szabadság oltárán áldozat és önfeláldozás
 
Ránk roskadt a hajnal, a hitetlen téboly,
Holnapra ez itt mind nincsen már, 
Papírra hányt elvetélésként marja a szemet te utolsó, 
Emlékezik és csodára vár
 
Barátom, te remélsz még ugye? 
-Kacagás-  
Nem változtál 
 
 2015, november 24, Budapest, Levél testvéremnek
 

Aphrodité kegyelméért

Elhagyott a remény, 
Szórom két kezemmel mindenem, 
Úgy hasítasz belém, 
Mint villám a tengeren

Bújj el inkább, tűnj el!
Most minden szó felesleges, 
Ébredni akarok,
Ez az út a pokolba vezet
 
Sebet ejtesz, elvérzem,
Csendben meghalok,
A tudat örökké él; 
Utánad maradok
 
Vigyen hát az ördög, 
A lélek utoljára
Meghasad még egyszer, 
Az éber valójában,
 
Osztozzatok, 
Véres a szerelem!
Bújhatok a föld alá is, 
Ez szerelem, szerelem.
 
2015, november 21-24, úton Szombathely felé
 

Otthon

Hol melegágyad meleg marad, 
Ott pusztulni hősi halál, 
Máshol nincs kegyelem, 
Csak a rideg istenkáromlás, 

Széthúzva, vagy szakadva, 
Az élni már nem csak a maradás, 
Mint hűtlen megcsalt feleség,
Éhes elszabadult óriás,

Menekülj, ma dolgozik a sátán, 
Egy szebb jövőért halunk meg
A szabadság oltárán 

Imádkozz, szeresd gyermeked, 
Tedd meg ma, holnap már nem teheted.

2015, november 16. Budapest

Nem ember

Minden megfordult,
A mocsárban fürdünk,
Éljenezünk, 
Tisztásunk a holdfény
Nem meleg az,
Csak vetülék,
Azt mondják
Itt a tenger,
De hol?
Mulat a pórnép
Így marad minden, 
Nem lesz holnap 
Széthullik egy nemzet,
Mint lakodalom utáni násznép,
 
Pedig eme perc mindenek atyja,
Ha most nincs, 
Elillan örökre,
Vágyakozva válik keserűvé
A csontig felmaró múlt,
Hogy ordítson az ember;
Nem ember, Nem ember!
 
Szédülve rázom fejem,
Túszul ejtett a gondolat;
Rabja vagyok egy világnak,
Mely színdarab:
Pompa, derű, kacagás, 
Cirkusz és kínhalál
Nem ember, nem ember!
Mondd, hogy élsz, 
Hogy nem haltál!
 
Ágyadat megsiratom,
De nem engedlek menni,
Kora van minden hangnak,
Csend van most először,
Az állatok alszanak, 
Nyugodt álomra borul a táj
 
Én a válladra borulok halkan,
Bokámat a tenger mossa, 
Eggyé válok lassan a széllel
S fejemet lehajtva rogyok össze karjaidban
 
2015, október 29. Budapest
 

Így a napokban

(Anna versek ) 
 
Lenni veled, elmúlt a nyár
Az ősz a vállunkon szunnyad,
Rózsaszirmokon ballag a táj,
Szavak nélkül is meghallottad;
 
Hogy ki vagyok én?
Most tudod már 
Csak a tiéd,
Minden hátrahagyott perc után
Imádkozom, hogy így legyél mindig 
Mindig, ki vagy s ki te voltál
 

2015, október 6. Tapolca

Lét

Elszállna az idő, 
Ha úgy akarná
Felégne a horizontig, 
S porrá hullva létezne;
Ott lenne a fában a szívedben,
Az égben a pokolban és a mennyben,
Hol trónfosztott birodalmak magaslanak
A sárba süppedt lábak alatti hidegvérben
 
Minden mozdulat a hazuggal való megalkuvás;
Az elfelejtett szavakban köddé lett részeges alak, 
Mely arcodban csak a rideg árulás,
Te vagy ez? Te vagy? 
Megváltoztál
 
Cserben hagyott törtetésből reggelre riadni, 
Szemedben patak csobogása, 
Pihenj le
Égett a horizont az éjjel
S porrá hullva létezett
Az elszállni vágyó idő
 
2015, Szeptember 25. Szombathely
 

Júniusban

És látni a fákat 
Elbújni benne
Gyermekkor illatát
Zöld levekbe
Zárta az élet
Hát amivé tett
Még nem is láttad
S újra tiéd lett

2015, június 7. Balatonudvari

A pillanat

(Anna versek)
 
Menni valahová, 
Havas utcákon járkálunk fel-alá
Te dideregsz,
S félve nézel:
Ugye visz az út valahová?

2015, Január 1. Tapolca

Kedvesed

El tudnám mondani,
De nem tehetem
Tehetném, 
De nem mondhatom,
Tehát a szavak mit is érnek?
Már nem is látom
Te sem emlékszel,
Akkor meg mire volt jó
Kérdezem,
Vállat vonsz, 
Sokat beszélsz
Mondod nekem,
Múlni kéne
Ezt már hallod 
És szertefoszlasz
Nem is létezel, 
Akkor itt lennél
Akkor lennél nekem
Legyen a múltad,
Legyen az a mindened
De én soha, 
Soha ne legyek több neked!
 
2014, december 14. Tapolca

Visszaemlékezés

"Csak ültem a vízparton csendben és néztem a távolba. Néztem ahogy porszem leszek emberből és eltűnök nyomtalan. Hátradőltem, a szememet lehunytam és kívántam, hogy segítsen az Isten azokon, akik szenvednek, és akiknek a lét puszta gyötrődés-harc a valósággal. Az én hitem önmagam, és az, hogy mindig van tovább bármit adott az élet. Hisz a magamba vetett hit az alapja a megbecsülés, a tisztelet és a bizalom harmóniájának. Ha képes az ember folyamatosan bírálni önmagát és elfogadni nem tökéletességét, higgadt fejjel képes változtatni és megújulni újra meg újra. Ez a gyönyör, pazar csupasz értelme számomra mindennek. Ami ott van bent, és amit adhatok onnan."

2014, szeptember 21. Révfülöp

Zakatol

Amit benned látok:
A vonat morajló hangja,
Hogy csak megy a sínen,
De ki tudja hová?
Nézem én most,
S aki rajta ül
Tudja pontosan
Ki vagyok én
Ki mereng önmagát áltatja,
Hisz és lát
-talán ez nem is én volnék-
Született halva már
Gondolat a lüktetésben:
Felkiált!
És ahogy minden
Vonaton ül a lét, az idő,
Téged visz és benned él tovább.
 
2014, augusztus 8. Révfülöp