Solymosi Péter vagyok 21 éves, jelenleg Budapesten élek. 1994 októberében születtem egy veszprém megyei városban, Tapolcán. A művészet gyerekkorom óta körülvesz, édesanyám zongoraművész, így sokszor akarva-akaratlanul is részese voltam gyerek fejjel a különleges zenei harmóniáknak. Még az általános iskola alsó tagozatában kipróbáltam a zongorát, hegedűt, de még a tubát is. Aránylag gyorsan lemondtam mindegyikről, hiszen amint hangot kellett tanulni és szolfézson kiolvasni számomra érdektelen ábrákat, hamarjában feladtam.

Gitározni csak lényegesen később, 13 évesen kezdtem el. Az első akkordokat kisebbik bátyám tanította meg. Akkor nem is volt kérdés, hogy az első hangzásokból már dal is született, a maga kezdetleges minőségében. Pár évre rá megalapítottam az első bandámat Sümegen, de legfőképpen anyagi okok miatt hamar feloszlottunk. Pedig még Budapest egy ismert klubjában is sikerült fellépni. Csak éppen egy mikrofonunk vagy egy kábelunk nem volt, ami azért eléggé szükségeltetik az elektromos zenéhez.

2010-ben felvettek a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolába, ahol textil szakra jártam. Ott fedeztem fel a rajz, a festés és a szobrászat csodálatos élményét, s oda sorolom felnőtté és éretté válásom főbb tanuló-tapasztalópontjait. 2014-ben kezdtem el dalok mellett verseket is írni, motivált ebben a gimnázium utolsó évében megkapott magyartanárnőm. Ezúton is Köszönöm! 

Az iskola befejezése után Révfülöpön, aztán szülővárosomban éltem, 2015 nyaráig.

És szépen elérkeztünk a jelenhez. 2015 október. Budapesten élek, írok és alkotok, figyelek és mozdulok.

Inspirál Bereményi Géza és Cseh Tamás munkássága, a hetvenes évek szűrt levegője és a rendszerváltozás előtti időszak, valamint József Attila és még számos Magyar költő versei.