A legszebb csodám

Nézz rám, hogy vagy kedvesem?
Nyár van, amire vártál.
Szép vagy, te vagy a legszebb csodám,
Te vagy a legszebb csodám.

Látod, látod kedvesem;
Hol vannak az égről a fellegek?
Oly szép vagy, te vagy a legszebb csodám,
Te vagy a legszebb csodám.

Így szaladunk minden reggel,
A vonat után kézen fogva,
Ahogy vállad a vállamhoz ér
És így mosódik el veled a balatoni táj,

Milyen jó veled ez a nyár,
Mondd mi van veled?
Te vagy a legszebb csodám,
Milyen jó veled ez a nyár,
Milyen jó nekem,
Hogy te vagy a legszebb csodám!

Pöttyös fürdőruhád, nyári zöld sátrad,
Lágy hűs szellő néha a hajadba kap,
Te vagy a szélben a vitorlám,
Te vagy a legszebb csodám.

Így fekszünk a strandon a fűben,
Nézd a madarak, hogy szállnak az égen,
A várostól távol, a szabadság lágy ölében,
Te vagy a szélben a vitorlám,
Te vagy a legszebb csodám.

Így szaladunk minden reggel,
A vonat után kézen fogva,
Ahogy vállad a vállamhoz ér
És így mosódik el veled a balatoni táj,

Milyen jó veled ez a nyár,
Mondd mi van veled?
Te vagy a legszebb csodám,
Milyen jó veled ez a nyár,
Milyen jó nekem,
Hogy te vagy a legszebb csodám!

És így tűnik el majd a nappal,
A rézsárga dombok között,
Borospalackba üzenetet írunk,
Milyen az életünk szerelmesen így húsz fölött,
Nincsen több ebben a dalban,
Csak egy elmúlt nyár veled.

Régi barátok

Állok a ház előtt
Süllyedek,
Lábujjhegyre állva,
Valahogy becsöngetek,
Kapaszkodom,
Piszkos kezemmel
Ingem gallérját igazítom,
Kihúzom magam,
Hogy ez vagyok én,
Ordítom, harsogjon az utca

De üres minden ház,
Üres a város,
Üres minden szó,
Hát így mit mondhatnék
Ezen a kifakult délutánon?
Tudom, jó, jó
Tudom, jó, jó

Süllyedek,
Vállamat nyakamhoz
Szorítja az anyaföld,
Szemem előtt
Fényes cipők haladnak el,
Néhányat felismerek:

Ezek a rég nem látott barátok,
Mi van veletek, hogy vagytok jól vagytok?
-De csak mennek tovább-
Én vagyok az itt, itt, itt, erre!
-De csak mennek tovább-
Annyi közös emlék, kipárnázva évekkel,
Ugye halljátok a hangomat,
Ugye felismertek még?
-De csak mennek tovább-

És kérdezik, hogy vannak,
Azok a régi barátok,
Hogyhogy egyet sem találok?
Még egyszer a levegőbe kiáltok,

De üres minden ház,
Üres a város,
Üres minden szó,
Hát így mit mondhatnék,
Ezen a kifakult délutánon?
Azok a régi barátok...

Elveszett ember

Egy buszpályaudvaron állva,
Megáll a csend,
És elhallgat a rádió.

Egy buszpályaudvaron állva,
Megdermed az idő,
Talán hoz majd a szél egy szebb jövőt.

Minden kötél szakad,
Te nyirkos éjszaka,
Hiánya vagy csupán a napnak.

És lenni nélküle,
Lehet azt mondani, hogy ég vele,
De így köszönsz utoljára magadnak.

Egy buszpályaudvaron állva,
Gyerekek játszanak,
Hömpölygő víz mossa lábukat.

Egy buszpályaudvaron állva,
Egy ember felém szalad,
Nem is tudod hiába szaladsz,
Te Elveszett Ember!

Úgyis mind itt marad,
Papír és gondolat,
Nyelveden éget,
Kimondott szavaid múltján.

Nem hallom, mondd ki vagy,
Te ázott árny alak,
Óv majd e szó a kies pusztán?

Egy buszpályaudvaron állva,
Megdermed az idő,
Talán hoz majd a szél egy szebb jövőt.

Fecske

Tegnap álmomban egy fecskével,
Repültem az éjjel,

Rétek és városok felett,

Pixelek voltunk,

És egyszer csak leesett

Az égbolt és egy szőrős kéz

A fecskét pár ecsetvonással törölte,

Én zuhanni kezdtem az ég felé,

Színes léggömbbel a kezemben

Gumimatracon sodor az élet,
Részecskék vagyunk mind egy regényhez,

Benned vagy bennem él tovább?

Dombon szánkózva, tejfog a hóban,

Evakuált bolygón alkimista,
Benned vagy bennem él tovább?

Szóval ott tartottunk,

Hogy léggömbbel a kezemben

Zuhanok az ég felé,

Hát elengedem, hogy súlytalanul,

Nyúlhassak a darabjaimért,

Fények csillagok között

Zongorázik a meg nemélt idő,

A vállamhoz simul szótlanul,

Mint egy igazi szerető

Virágzó szép szavak,

A légkörben atomokra bomlanak,

És úgy katapultál a szív a testből,

Hogy kiadó szobát csinálnak a helyéből,

S majd beköltözik egy lány,

Ágyat vet a világegyetemben,

Rétek és városok felett,

Virraszt majd téged keresve

Utána

Milyen amikor egy fiú szerelmes?

Nem lát mást csak egyet;

Az az egy is szívet talál,

És azt dobja el, amit vár

Utána embernek maradni,

Kihúzni magát és szemekbe nézni,

Utána boldogan nevetni,

Utána üres térben úszni

Élni vele egy időben,

Élni a tudattal, hogy nem kell,

Élni szabadságba zárva,

Tartozni a valóságba

Nézve azt, hogy a jövő a múlt,

Nézd a fákról minden levél lehullt,

És ha Te ez volnál egyszer,

Töröld le könnyeid és menj el.

És ha Te ez volnál egyszer,

Töröld le könnyeid, és menj el.

2014, ősz

Anna

Eltűnő hold vagyok én benned,
Havas utcákon bolyongok veled,
Most meg kérdezed tőlem, hogy holnap is,
Hogy holnap is ugye így szeretsz engem

Én válaszolok;
Holnap én így nem tudlak,
Minden másodpercben,
Kicsit jobban foglak

Hát ez legyen,amiért táncoltunk éjfél után,
Hát ez legyen, amiért harcolunk majd ezután

Elszáguldott mellettem a jelen,
Csendes kísértés voltál eddig bennem,
Most meg kérdezed tőlem, hogy holnap is,
Hogy holnap is ugye így szeretsz engem